2013. június 21., péntek

Pihenés-Ljubjana, Velence, Murano

Pihenni kell! Idén kicsit korábban, Pünkösd idejére esett az első nyaralásunk, pihenésünk. Szülinapi ajándékként kaptam ezt a kirándulást, ahová természetesen családosan mentünk. Nagyon jó volt, rengeteget nevettem, néha ugyan kínomban is, mivel a  kirándulásunk 3 napját leginkább a Víz szó jellemezte. Ha nem a folyó, tenger partján sétáltunk, kaptuk a nyakunkba az égi áldást, de olyan is volt, amikor mindkét hatás ért egyszerre minket. Kifogtuk a tavasz legesősebb időszakát, de így is felejthetetlen emlékekkel gazdagodtunk. Nézzétek meg ezeket a helyeket ti is, ha tehetitek. Ljubjana különösen a szívembe lopta magát tisztaságával, rendezett belvárosával, rengeteg kis éttermével, kávézójával, harmóniájával.



2013. június 4., kedd

Búcsú buli

Korábban már írtam arról, hogy nagyobbik lánykánk középiskolába felvételizett. Így év vége táján ez azt jelenti, hogy pár nap múlva befejeződnek az általános iskolás évei és egy kicsit más következik. Az osztályból többen is hasonló cipőben járnak, ők így együtt szerettek volna egy búcsú bulit tartani, amit örömmel megszerveztünk nekik. Utolsó este eszembe jutott, hogy biztos örülnének egy kis emléknek a többiektől, így készítettem három kis üveget, amibe beledobhatták a személyes üzenetüket. Nagyon egyszerű volt elkészíteni, de annál nagyobb örömet okozott. Manócskám már a buli utáni éjszaka is olvasgatta az üzeneteket és azóta is fontos helyen van a kis üveg, tele sok-sok szívhez szóló emlékkel.


2013. április 30., kedd

Filc figurák

Ez egy igazán büszke bejegyzés lesz. Picurim egyszercsak tűt és cérnát ragadott és hetek óta varr. Először tavasz zsákot gyártottunk, aztán egy macit varrt meglepetésként a barátnőjének. A kismackó olyan cuki lett, hogy a suliban a többi lány is leadta a kívánságlistáját. Így készült aztán vakond, bagoly, az egyik kislány kiskutyájának pedig csont.

Nézzétek csak!

A vakond már a gazdájánál lakik,
sajnos csak  ilyen felbontású képet kaptunk tőle....

Téli tavasz

Rég nem írtam, ne haragudjatok! Nézem a statisztikát és hallgatásom ellenére is ide-ide téved egy-két látogató, aki talán csalódott az újabb ötletek hiányáért. Nem voltam formában, nem sokat barkácsoltunk mostanában a csajokkal és ha mégis, elmaradt a fotózás.

Nagy izgalmakkal teli időszak áll mögöttünk, nagyobbik gyermekünk középiskolába felvételizett. Remekül vette az akadályokat, nagyon büszkék vagyunk rá, de az igazat megvallva kicsit elfáradtunk a nagy drukkolásban. Szeptemberben kezdtük a kalandot az iskolák látogatásával, aztán karácsony után az írásbelivel folytattuk a sort, majd a szóbelik következtek, melyre lelkileg felkészülni sem egyszerű. Talán a szülőknek a gyerekeknél még nehezebb a dolguk. Sok-sok kérdés kavargott bennem, hisz én sem tudtam mire számítsunk. Éreztem, hogy okos és ügyes, de tudtam vannak szürke foltok a tudásában, amit meg kell világítanunk. Láttam, hogy mást fognak kérni az elmúlt évek feladatsorai alapján, mint amit tanultak és tudtam, hogy vannak dolgok, amit máshogy, egyszerűbben is meg lehet oldani, mint ahogy ők csinálták. Állandóan tipródtam, gyötörjem, hogy tanuljon többet, vagy hagyjam a maga útját járni, majdcsak ügyeskedik valamit?  Aztán a kettő között lavírozva próbáltunk segíteni, bíztatni, szeretgetni és úgy tűnik sikerült.

Életem másik sarkalatos pontja én vagyok magam. Építészként nem találom a helyem a világban. Keresem azt a mást, ami értelmet, sikert visz a hétköznapjaimba. A gazdasági válság, ami már évek óta nyúz minket és egyszerűen elvette a kedvét, erejét az embereknek az építéstől, az én kedvem pedig a tervezéstől. Mást kell kitalálnom, ezen töröm a fejem, már jó ideje. Idén rosszkedvű vagyok, talán kicsit peszimista is. Talán borúlátásom oka ez a vacak, napfénymentes idő, s remélem az első napsugárral jókedvem, hitem is visszatér.

Néhány kép, komment nélkül




2013. február 3., vasárnap

Marcipán szerelem

Kedves kolleganőm új hobbija a marcipánozás. Saját készítésű tortái tetejére készít szebbnél szebb formákat. Az ő képeiből válogattam ki néhányat.



2013. január 27., vasárnap

BUÉK-Üdv. 2013

Boldog új évet Nektek! Nem kapkodtam el az idei első bejegyzést, ne haragudjatok érte!  
Hihetetlen, hogy 2013 van. Barátkozom a számmal. Elsőre ellenszenvesnek tűnt, páratlan és hármasra végződik..., de aztán úgy döntöttem szép évem, évünk lesz és megpróbálom mindazt megvalósítani idén, amit az elmúlt években nem sikerült.

Szép volt az ünnep, a karácsonyfa áll még a nappaliban, kint havas a táj, minden adott a békéhez, nyugalomhoz. Az ünnepek után megcsináltuk végre a november óta tervezett hógömbünket, abszolút aktuális az időpont, most esett az első használható hómennyiség ezen a télen.
Bármennyire is szeretem a karácsonyt és a téli időt, már bennem van a tavasz, örömmel fedeztem fel, hogy az első hóvirágok is tudják ezt és kibújtak a kertemben.
Nagy várakozással tekintek az év elé, lesz télikertünk, jövőre már onnét nézem a havazást egy bögre capuccinóval a kezemben. A lányok már tervezik a nyári táborukat, ahol remélhetőleg ismét sok barátjuk érkezik. Várom a tulipánjaimat is, amit ősszel ültettünk el és az amszterdami virágpiacra emlékeztetnek majd. Lassan meg kell tervezni az idei nyarat, az éves kirándulásokat, a kerti partykat, a baráttábort, azt hogy melyik bútort újítsuk fel elsőként a kis házunkhoz, menjünk-e csajos hétvégére a barátnőimmel és hová....Megrázom a hógömböm megálomodom mindezt!

Picurkám hógömbje
Az adventi koszorú négy gyertyája csodásan eggyéolvadt.
Olyan szépek így együtt, hogy kicsit tavasziasabbra áthangolva
továbbra is az asztalunk dísze.