 |
Kedves blogolvasó! Hogy telnek napjaid mostanában? Élvezed az ünnepi előkészületet, vagy csak rohansz, és úgy érzed mindenki ellened esküszik, gyötör a főnököd a munkahelyen, a tömeg az utcán és a boltokban és nyűg az egész számodra. Remélem nem így van, s ha néha így is érzed tudsz lazulni és legalább otthon kikapcsolódni, hangolódni. A gyerekekkel elhatároztuk, hogy idén a lakás a béke szigete lesz. Ők is fáradtak, dogákat írnak, készülnek az énekkarral az ünnepre, az osztállyal a karácsonyi műsorra és suliból hazafelé dől belőlük a fáradság, elégedetlenség, hogy már megint leszúrtak minket valamiért, kevesebbet korizhattam a próbák miatt, nem tudjuk a szöveget a műsorra és ideges a tanár néni.... Szóval mi próbálunk nem kapkodni itthon és eltekinteni a porcicáktól, ami néha előfordul, mert fogadalmunk szerint én sem idegesítem magam a rendetlenség miatt és szépeket csinálni. Ez a fenyő is közös munka szüleménye. Az első ajándékba készült anyukámnak, hirtelen ötlettől vezényelve. Egy szép, de szúrós sálból vágtam ki a formát, vatelinnel béleltem és végül körbelokkoltam (a negatív sarkokban kézzel utánadolgoztam kicsit). Az elsőről nem készült kép, kicsit natúrabb lett, mint ez, mivel én díszítettem egyedül éjszaka. Nagyon tetszett a lányoknak, a másodikat már ők díszítették. Csajos lett, csillogó. Most ilyen ünnepre vágyunk, idén csillámban utazunk.
Tetszik? Írjatok! Olyan jó lenne tudni, hogy örömet szereznek-e a dolgaink, hogy ti is csináltok-e hasonlókat, kik vagytok, akik hozzánk tévedtek időnként...
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése